Napelem Rendszerek:
Bruttó Elszámolás és a Hibrid Jövő
A lakossági napelemes rendszerek elterjedésének kezdeti szakaszában a hálózati visszatáplálás volt a legnépszerűbb megoldás.
Ennek oka rendkívül egyszerű volt: a szaldó elszámolás szabályai szerint a hálózatba visszatáplált és az onnan vételezett elektromos energia mennyisége ugyanannyit ért. A hálózatot egy hatalmas, ingyenes tárolóként használhattuk, ahová a napközben megtermelt felesleget betápláltuk, majd este vagy amikor szükségünk volt rá, visszavételeztük.
Azonban a szabályozás megváltozott, és bevezetésre került a bruttó elszámolás, ahol már nem egyezik meg a betáplált és a vételezett energia ára..
A bruttó elszámolásban ha a hálózatból vételezünk, akkor ugyan annyit fizetünk, mintha nem lenne napelemünk, tehát 2500 kWh éves fogyasztásig 38 Ft/kWh-t, e fölött pedig 70 Ft/kWh-t.
Amikor visszatáplálunk, akkor pedig 5 Ft/kWh-t fizet az áramszolgáltató az általunk betermelt áramért.
A számokból egyértelműen látszik, hogy akkor járunk a legjobban ha a lehető legtöbbet abból az energiából fogyasztunk, amit mi magunknak termelünk.
És itt jön be egy új fogalom, az önfogyasztás. Az önfogyasztás egyfajta tudatossági tényező. Arra utal, hogy tudom, hogy azzal járok a legjobban ha akkor fogyasztok, amikor termelek. Ezért odafigyelek az elektromos eszközeimre és napközben használom őket, amikor süt a nap.
A rövid bevezető után térjünk rá az elérhető technológiákra:
A szaldó rendszerben a “hagyományos” hálózati visszatáplálós (on-grid) rendszereket alkalmaztuk.
Ennek a rendszernek a lényege, hogy nem rendelkezik akkumulátorral, és nem is képes fogadni azt. Ez a típusú rendszer a szaldó elszámolás mellett ott ideális, ahol a megtermelt energia szinte azonnal felhasználásra kerül. Például egy pékségben, ahol az elektromos kemencék napközben folyamatosan üzemelnek, vagy lakossági szinten olyan épületekben, ahol csak egy fázis áll rendelkezésre és egy kisebb rendszer kiépítése a cél.
A bruttó elszámolás feltételeinek jelenleg a hibrid rendszerek felelnek meg leginkább. Ezek képesek normál hálózati visszatáplálós rendszerként is üzemelni akkumulátor nélkül, de a valódi előnyük az akkumulátorok integrálásában rejlik. Egy akkumulátorral jelentősen növelhetjük az önfogyasztásunkat, mivel a napközben megtermelt felesleget eltárolhatjuk és akkor használhatjuk fel, amikor a napelemek nem termelnek.
Lakossági méretben a 10 kWh-s akkumulátor a legelterjedtebb választás, de egy kisebb, például 5 kWh-s akkumulátor is érezhetően javíthatja az önfogyasztás arányát.
Azonban tudni kell azt is, hogy ezek az akkumulátorok a napi termelés és fogyasztás egyensúlyát hivatottak balanszírozni, szezonális tárolóként nem lehet rájuk tekinteni.
Egy másik fontos dolog, amivel egyre többször találkozunk, az a ház szünetmentes ellátása. A jó hír az, hogy megoldható a hibrid inverterekkel, de fontos tisztázni, hogy milyen mértékben.
Először is számít az inverter teljesítménye. Egy 10 kW-os inverter 10 kW-nyi terhelést bír el, tehát a 16 kW-os elektromos kazánt, vagy a 22 kW-os autó töltőt nem lehet rátenni. Lehet viszont üzemeltetni róla a WiFit, a világítást, tud menni a hűtő és tudjuk használni a mikrohullámú sütőt. Persze ha nem süt a nap és elfogy az akkumulátorban tárolt energia akkor a készülékek sem fognak tudni tovább működni, de egy kis odafigyeléssel komfortosabbá tudunk tenni egy áramszünetet.
Végül pedig ott van a szigetüzemű rendszer. Ez a típusú rendszer teljesen független a közműhálózattól, és akkumulátorokra támaszkodik az energiaellátás biztosításához. A szigetüzemű rendszerek kevésbé elterjedtek, főként azért, mert általában olyan elvárásokat támasztanak a rendszer irányába, ami egyszerűen megoldhatatlan.
