Miért van szükség optimalizálókra egy napelemes rendszerben?
A szaldó elszámolás időszakában a napelemes rendszerek tervezésénél a termelés maximalizálása volt a legfőbb szempont. A leginkább dél felé néző , optimális dőlésszögű, árnyékmentes tetőre helyeztük a napelemeket, hogy a napsütéses nap- és évszakokban minél több energiát termeljenek. A napelem rendszereket csúcsteljesítményre optimalizáltuk.
Milyen változásokat hozott a bruttó elszámolási rendszer?
Mivel az áramszolgáltató csökkentett árat fizet a betermelt napenergiáért, ezért megváltoztak a tervezési és telepítési szempontok. Már nem az a fontos, hogy csúcsra járassuk a rendszert, hanem hogy lehetőség szerint termeljen kora reggeltől egészen naplementéig.
Az alábbi grafikonon két egyforma méretű rendszer napi termelési görbéjét mutatjuk be:
Az elsőnél a minél nagyobb csúcsteljesítmény elérése volt a cél, tehát itt sokat táplálunk vissza a hálózatba. A másodiknál pedig a minél alacsonyabb visszatáplálásra, tehát a lehető legmagasabb önfogyasztásra törekedtünk.
Csúcsteljesítményre optimalizált A narancssárgával jelölt, délben megtermelt többletet kitápláltuk a hálózatba
| Önfogyasztásra optimalizált A zöld tartomány a nap folyamán pluszban elfogyasztott energia
|
De hogy jön ez az optimalizáláshoz?
Itt lép be a képbe az optimalizáló. Egy átlagos inverter két munkaponttal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy két eltérő tájolást (vagy dőlésszöget tud kezelni).
Ha ennél többet szeretnék kialakítani (például a tető minden oldalára szeretnénk tenni napelemet), vagy egy kémény árnyéka bezavar a termelésbe, akkor van szükségünk az optimalizálókra.
Mi az optimalizáló elektronika feladata?
Röviden és tömören: a kedvezőtlen hatások kiküszöbölése. Az optimalizálók használatával minden panelünk egy-egy külön munkapontot képvisel, így nem lesznek hatással egymásra a napelemek, mindenki minden körülmények között a lehető legjobbat hozza.
